Pótlás

Kicsit elmaradtam a heti egy frissitéstől, úgyhogy most próbálok pótolni.
Múlt héten csoda történt! Egyik nap csak délelőtt edzettünk és sikerült rávennem a két amerikai csapattársamat, Nicole-t és Laurie-t, hogy menjünk át délután Lille-be. Ez azért ér be egy kisebb csodával, mert már hetek óta terveztük, hogy együtt elmegyünk Lille-be (én már voltam többször is, őket érdekelte nagyon...), de mindig bepunnyadtak és nem lett belőle semmi. Sajnos sikerült egy olyan napot kiválasztani, amikor nemcsak hideg volt, hanem az eső is esett és a szél is fújt... Azért gyorsan megnéztük a karácsonyi vásárt a főtéren, én kis forralt borral melegitettem magam es utána megkerestük azt a mozit, ahol feiratozva is játszanak amerikai filmeket. Pont akkor kezdődött egy film, amikor odaértünk, úgyhogy beültünk megnézni. A film maga kritikán aluli volt ( We own the night, http://www.sonypictures.com/movies/weownthenight/index.html, ha jól látom otthon még nem játsszák), de legalább átmelegedtünk egy kicsit. A terem maga érdekes volt, a hátsó sorok nem emelkedtek, hanem egyre lejjebb voltak, a székek pedig kis szögben felfelé irányitva. Maga az ötlet nem rossz, csak kár, hogy a székeket 160-as emberekre tervezték és nekem vagy a a fejem lógott le felül (nem tudtam megtámasztani, tartani meg nem sok kedvem volt), vagy nagyon le kellett csúsznom, úgy meg a derekam fájdult meg... Na mindegy, a gagyi film után egy kis sült gesztenyével vigasztaltuk magunkat (amit a hideg miatt egy szinház előterében ettünk meg...), aztán haza is jöttünk, mert a hideg miatt élvezhetetlen lett volna mindenféle sétálás...
Lille közelében az autópálya egyik "fényújságján" valami olyasmi szöveg volt, hogy a magas légszennyezettség miatt 20 km/h-val csökkentsük a sebességet. Gondoltam biztos csak a csúcsforgalom miatt van, bár akkor is furcsállottam ezt az ötletet, mert minden kocsinak ugyebár más az optimális sebessége... Másnap reggel viszont a tv útinformjában is bemondták, hogy Lille környékén lassabban kell menni a légszennyezettség miatt. Úgy látszik ez itt egy általános dolog.

Tegnap meg egy egész napot megkaptunk pihenőnek, úgyhogy elmentünk Párizsba. Mivel hajnali 4-kor értünk haza Bourges-ból, csak dél körül indultunk. A kocsit leraktuk a külvárosban egy parkolóházban és onnan metróztunk. Nicole-ék még sosem voltak Párizsban és egyedül az Eiffel toronyról hallottak... Úgyhogy megmutattam nekik a Champs Elysée-t, felmentünk a Diadalivre (284 lépcső) és utána elmentünk az Eiffel toronyhoz. Vagyis a Trocaderohoz mentünk, onnan jól lehet fényképezni a tornyot, felmenni meg úgyse akartunk. Vettem egy útikönyvet, abból néha próbáltam egy kis történelmet is adagolni, de az nem nagyon kötötte le őket. Én még mászkáltam volna a turisták által kevésbé ellepett részeken is, de az a két amerikai lánynak már sok lett volna igy elsőre... Ja, és végig egy Starbucks-ot próbáltunk keresni, de nem találtunk egyet sem. Paul pékséget viszont annál többet és azt hiszem a mandulás-marcipános(-néha csokis is)-croissant-függőségemet nehéz lenne már letagadnom...


A múltkori bejegyzésem óta újabb rekordok dőltek meg. Van egy örvendetes és egy kevésbé az. A rosszabbal kezdem. Vészesen lehűlt az idő (az itteni átlaghoz képest), most már minden nap 3 fok alatt van (ezt onnan veszem észre, h 3 fok alatt mindig csipog a kocsi, hogy "verglas" azaz gondolom csúszás veszély van), sokszor minuszba is lemegy a hőmérséklet. A téli gumi egyébként nem ismert fogalom a környéken, meg az utak sózása sem, úgyhogy ha esetleg leesne 10 cm hó, akkor megáll az élet. Remélem ez nem vasarnap lesz, amikor a reptérre megyek majd.:)
A kellemesebb rekordot főleg Zsótti fogja értékelni, akivel tavaly egy zöldborsófőzelék rántását harmadszorra sikerült csak megcsinálnunk. Az első kettő ment a szemétbe. A héten nagy bátran kelkáposzta főzeléket csináltam életemben először és a rántás is elsőre sikerült! Zsó, ha érdekel hogy kell csinálni, legközelebb amikor találkozunk megmutatom.:)

Egy volt évfolyamtársam küldött egy nagyon érdekes linket. Egy új statisztikai szoftverrel mutatják be többek között az átlagos családméret (i.e. gyerekek száma egy családban) és a várható életkor közötti összefüggést a világ országaiban. Sajnos csak angolul van, de akit érdekel, a http://www.ted.com/index.php/talks/view/id/92?gclid=CO7cn4_B648CFSBMGgod oldalon találja. És az előadónak is jópofa stilusa van.

A héten ismét felcsaptam angol tanárnak. Az egyik junior játékosunknak (Darlene) 0 (igen, nulla) pontot sikerült szereznie májusban az angol érettségin, jövő májusban fut neki újra, addig segitek neki. Az első alkalom csak 40 perc volt, gondoltam bemelegitésnek ennyi is elég. Próbáltam kideriteni, hogy mit is tud és mit kéne tudnia. Elhozta a tankönyvét, amiben tök érdekes cikkek vannak, főleg szövegértési feladatok. Nyelvtani feladat semmi, gondolom az a korábbi könyvekben van. A könyv végén azért van egy nyelvtani összefoglaló, ott néztük végig, hogy mi az, amit tudnia kéne. A probléma csak az, hogy még azt sem tudja pontosan, hogy mit kéne tudnia. Úgyhogy a biztonság kedvéért a jelenidő ismétlésével kezdtünk.:) Kiváncsi vagyok hogy fogunk majd haladni. Arra gondoltam, hogy majd irok neki francia mondatokat, hogy először is javitsa ki a hibáimat és utána forditsa le őket angolra. Amolyan két legyet egy csapásra alapon.
Este átugrottam Lajosékhoz, szóba került a francia iskolarenszer is, érdekes dolgokat meséltek. Na de erről majd később, holnap hajnalban indulunk Brno-ba.
Karácsony előtt azért még próbálok majd irni egyszer.

Végre "itthon"... :)

A kassai út után a múlt hétvégén is repültünk, Clermont-Ferrandban játszottunk a bajnokságban. Szombaton indultunk, vasárnap délután volt a meccs és még aznap este visszarepültünk Párizsba, onnan 2 óra buszozás Valenciennes-be... A meccs nem igérkezett könnyűnek, mivel idegenben sosem könnyű nyerni ebben a bajnokságban. CF meccsenként átlagban 80 pontot dob (sok gyorsinditás és 3 pontos, jó százalékkal), mi próbáltuk 60 alatt tartani őket. Ami végül nem sikerült, de igy is nyertünk 68-66-ra, elég izgalmas végjátékban. 16 mp volt hátra, 67-66 ide, dobunk két büntetőt. Egy bement, 68-66, ellenfél támad. Még csak egy csapatfaultunk volt, úgyhogy 5 mp-cel a vége előtt faultoltunk egyet mezőnyben. Időkérés. Megbeszéljük, hogy mindent váltunk és ha kell, mezőnyben faultolunk. Ezek után valami félreértés volt és az utolsó mp-ben egy tök üres hármast dobtak rá, szerencsére nem ment be...
Meccs után rohantunk a reptérre, hogy elérjük a gépünket. Mikor odaértünk, láttuk, hogy "előreláthatólag" fél óra késéssel fog indulni. Becsekkolásnál mondták, hogy a szeles idő miatt van a csúszás és lehet, hogy törölni fogják a járatot. Ami annyira azért nem lett volna mókás, mert a hétfői napot megkaptuk pihenőnek és nem lett volna jó utazással tölteni. Végül kb. 1 óra késéssel elindultunk attól függetlenül, hogy a szél nem állt el, sőt... Ezek után inkább nem részletezem a repülés részleteit. Főleg a felszállás volt elég rázós (szó szerint), de utána is szoritottuk a karfákat rendesen... Szerencsére minden gond nélkül megérkeztünk, de nagyon hosszúnak érződött a levegőben töltött 60 perc.

Talán a hétfői volt az első olyan pihenőnap, hogy nem mentem sehova, de jó volt 2 hét utazgatás után végre itthon lenni egy kicsit. Rendbe tettem a lakást, feltöltöttem a hűtöt, olvasgattam. Újraolvastam a Sorstalanságot és most két könyvet olvasok párhuzamosan. Alan Greenspan, The Age of Turbulence-t napközben, amikor még tudok rendesen koncentrálni. Nagy
on jó stilusban ir és érdekes sztorik vannak. Például megtudtam, hogy a felmenői egyik oldalon románok, a másik oldalon magyarok voltak és a huszadik század elején érkeztek az USA-ba. A könyv első fele a 20. sz-i USA gazdaságának áttekintése, ami sosem árt és nem száraz tankönyv-stilusban van megirva (jó magyarosan...). A kedvenc részem: "There's a constitutional amendment that I've been pushing for years without success. It says: 'Anyone willing to do what is required to become president of the United States is thereby barred from taking that office.' I'm only half joking." :) A másik, könnyedebb, esti olvasmányom: Stephen Clarke, Egy év a Francban. Ezt talán nem kell kommentálnom, nagyon jókat lehet rajta mosolyogni.:)

A vizsonylag utazásmentes időszakot arra is jól lehet használni, hogy végre nem kell mindig étteremben enni, itthon főzök magamnak könnyedebb kajákat. Vettem egy adag halat is, aminek nem tudtam a magyar nevét (rouget barbet franciául), de jól nézett ki. Itthon rákerestem a neten, hogy rájöjjek hogy is hivjuk magyarul (vörös márna). A keresés közben ráakadtam egy gasztroblogra, amit egy Brüsszelben élő magyar nő ir és ami az alapanyagok környékbeli beszerzésén kivül tele van szuper receptekkel is. Ajánlom minden főzni szerető figyelmébe: http://chiliesvanilia.blogspot.com/. Most este a fehérrépa & alma krémlevest próbáltam ki, isteni volt (gondolom sokakat elrettent, hogy fehérrépa van benne, de szerintem érdemes kipróbálni!).

Rekordot is döntöttem a héten, a 4 francia órából 3,5-re el tudtam menni! Fura is volt tegnap, hogy 2 órán keresztül koncentrálnom kellett, a végén már sokszor néztem az órámra.:) Egy kis szösszenet az óráról: a következő 5 szót mind egyformán ejtjük ki:
ver (kukac),
vers (felé),
verre (pohár),
vert (zöld),
vaire (fogalmam sincs mit jelent, egyik szótáramban sincs benne..)
Ez is a no comment kategória...

Szerdán itthon játszottunk a Spartak Moszkvával, -21-gyel megúsztuk, sok hozzáfűznivalóm nincs a meccshez. Talán csak annyi, hogy D. Taurasinak még mindig nem telik WC papirra (if you know what I mean...).

Tegnap megint pihenő volt, Cha-val és a látogatóban levő amerikai barátjával, Frankie-vel Brüsszelben találkoztunk. Mivel elég hideg volt és esett az eső, a kiállitás-nézés mellett döntöttünk: Leonardo Da Vinci, The European Genius (http://www.cp-expo.be/devincien.pdf). Érdekes volt, marha jó és áttekinthető volt az egész elrendezése (4 fő rész: the man, the artist, the engineer, the humanist). A legérdekesebb rész persze az volt, ahol a tervrajzai alapján megcsináltak jó pár szerkezetet.
A kiállitás után Cha-nak el kellett mennie edzésre, én még elugrottam a Grand Place-re, hogy megnézzem a karácsonyi vásárt. A vásár maga nem volt nagy szám (nem is a fő téren volt, hanem 2 sarokkal arrébb), bár a forralt bor szuper volt! A Grand Place-on viszont nagyon kellemes zenéket játszottak és a városházán fényjátékot csináltak. Egész sok ember volt (már nem esett az eső) és nagyon jó hangulat. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy Brüsszel szürke és unalmas!

Hálaadás, Saint Amand, Kassa

Múlt hét csötörtökön volt Amerikában a Hálaadás és a két amerikai csapattársam (Nicole és Laurie) nagyon belelkesültek, hogy csináljunk valamikor egy hagyományos hálaadásos vacsorát. Mivel szombaton csak délelőtt volt edzés, aznap délutánra/estére időzitettük. Cha-tól kaptam egy nagyon jó stuffing ("töltelék") receptet és pumpkin pie-t úgyis szoktam csinálni, úgyhogy ezt a kettőt bevállaltam, hogy majd megcsinálom. Nicole-ékra jutott a pulyka (ami helyett végül készen vett és feldarabolt grillcsirke lett, mert a pulykát túl sokáig kellett volna főzniük...), a krumplipüré és a kukorica.
Ebéd után elmentem, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Több, mint egy órát töltöttem a Carrefourban, mire majdnem mindent megtaláltam. Sajnos sütőtök (értelemszerűen a tortához) és aszalt áfonya (a stuffinghoz) semmilyen formában nem volt, úgyhogy kezdtem megszokni a gondolatot, hogy mégse lesz pumpkin pie (az aszalt áfonyát meg majd mazsolával helyettesitem). Aztán kezdtem kicsit türelmetlen lenni, amikor a pénztárnál a sorban előttem levő nő a hétvégi bevásárlás mind a kétszáz darabját szép komótosan elpakolta és csak utána kezdte el keresni a hátizsákjában a bankkártyáját. Bezzeg ha forditva csinálta volna, akkor pont lett volna annyi ideje a banki tranzakció alatt, hogy elpakoljon. Na mindegy, nem ez volt az ilyen eset és gondolom nem is az utolsó... Viszont a várakozás közben legalább leesett a tantusz, hogy hazafele pont van egy kis zöldséges, talán majd ott lesz sütőtök. És nem csak az volt, hanem aszalt áfonya is!!
Mindezek után már csak röpke 3-4 órát töltöttem a konyhában és kész is lett minden, Nicole-ék átjöttek a többi kajával és jól bezabáltunk. Legnagyobb sikere persze a pumpkin pie-nak lett, mert otthon ők mindig konzerv sütőtökből csinálják és annak-nem túl meglepő módon-nincs olyan jó ize...
Vasárnap tőlünk nem messze játszottuk a megyei rangadót a Saint Amand ellen (itt játszott tavaly Hana, egy volt egyetemi csapattársam). Mindenki nagyon parázott a meccs előtt, mert az ellenfél egész héten arra keszült, hogy minket megverjen (újságban is lenyilatkozták, stb...), nekünk meg a csütörtöki Euroliga meccs miatt csak egy rendes edzésünk volt, amin készülni tudtunk ellenük. Azért elég jól sikerült a felkészülés, a félidőben 24 ponttal vezettünk, aztán kicsit kiengedtünk, de igy is nyertünk bő 10 ponttal.
Ezen a héten sajnos egyszer sem tudtam elmenni francia órára, mert szerdán Kassán játszottunk, ezért kedd reggel már elutaztunk és csak ma este értünk vissza. Már nagyon vártam a meccset, mert kis családom és Szilváék is kijöttek. Aztán kicsit rossz érzés fogott el. Már múlt héten kérdezte valaki az öltözőben, hogy melyik országban is van ez a "Kosice". Mondtam, hogy Szlovákiában, mire Francesca, az olasz irányitónk visszakérdezett, hogy biztos vagyok-e benne, mert szerinte Szlovéniában van és ő már játszott is ott anno még Európa Kupában. Mondtam, hogy biztos vagyok benne és ezzel el is felejtettem az egészet. Ezek után kedden a párizsi reptéren mondja, hogy előző este Valenciennes-ben találkozott egy szlovén lánnyal, akivel beszégetett egy kicsit és mondta neki, hogy szerdán "Kosice"-ben játszunk, mire a szlovén lány is mondta, hogy az Szlovéniában van. Ezek után kezdtem marha rosszul érezni magam, hogy tényleg én vagyok a hülye és rossz helyre hivtam a családot??? No comment... :) De ha valaki esetleg tud Szlovéniában egy Kosice nevű helyet, az lécci szóljon!
Prágai átszállással, majdnem 11 óra alatt meg is érkeztünk Kassára, ahol a csomagokra várva megszólitott egy középkorú pasi, hogy nem játszottam-e nyáron a magyar válogatottban Olaszországban. Mondtam, hogy igen, erre ő, hogy emlékszik rám, mert ott volt. Kicsit fura volt az egész szitu, gondoltam mit keresett ez az ember az EB pótselejtezőn. Megkérdeztem, mondta, hogy biró volt. Erre kezdett összeállni a kép (mint tudjuk, kicsit lassan szokott ez nálam megtörténni...), kérdeztem, hogy esetleg ő fújja-e másnap a meccsünket. Mondta, hogy igen és rögtön el is fordult. Érdekes volt az egész. Aztán ma reggel egymás után szálltunk fel a gépre Kassán, maga elé engedett, megint teljesen normális volt. Beszélgettünk kicsit, kérdeztem, hogy hova valósi (orosz), stb... Mielőtt leszálltunk a gépről, egyik csapattársamnak adott két Merci csokit, hogy osszuk szét magunk között...
A meccset egyébként megnyertük 4 ponttal, sok szép akció nem volt, mondhatni elég katasztrófális volt az egész. De legalább izgalmas. :) Nicole, az egyedüli 5-ös centerünk bekapott valami virust és hajnali 4-től délig fosott. Ebédre evett kb 2 kanál rizst meg egy kis kenyeret, ennek megfelelően nem sok energiája volt a meccsen. Az ellenfél amerikai centere (McCarville) meg a meccsre való melegités közben meghúzta a combját vagy a csipőjét, ezért egy percet sem játszott. Tipikus sportsérülések...
Ma hajnalban indultunk vissza Valenciennes-be, de legalább normális időben hazaértünk. Kassán volt egy kis hóesés reggel, itt meg a szemerkélő eső fogadott. De legalább az utak nincsenek lefagyva.
Hm, ez igy nem egy túl pozitiv befejezés. Na mindegy, most ez van. Megyek kipakolni a hazaiakkal megrakott táskámat, ami "csupán" 28 kg (általában 12 kg szokott lenni egy ilyen túrán...) úgy, hogy a Daubnerből való finomságokat a biztonság kedvéért a kézipoggyászomban hoztam. :)

képek

Ja, és sikerült képeket is feltöltenem, amit a http://picasaweb.google.com/reka.cserny linken nézhehettek meg.

Gdynia meccs

Most értünk haza Gdyniából, ahol tegnap végre sikerült megtörnünk a jeget és megnyertük az első Euroliga meccsünket! Szerda reggel 8-kor indultunk a legnagyobb dugóban Párizsba, hogy elérjük a délben induló gépünket. MissGo később csatlakozott, mert reggel a kocsijában épp a CD-t akarta kicserélni és közben belement valakibe. Azért a repülőt ő is elérte. Varsóban át kellett szállnunk és 10 óra utazás után este 6-ra meg is érkeztünk Gdyniába. Tök sötét volt és úgy éreztük, mintha már este 10 óra lenne... Fél 7-kor edzettünk, úgyhogy pont annyira volt időnk, hogy átöltözzünk. Aztán a vacsora kb. másfél óráig tartott, a végén már elég laposakat pislogtam. J

Csütörtök reggel edzésre menet vettük csak észre (szerda este ez a sötétség miatt nem tűnt fel...), hogy a szállás az Északi tenger partján van egy gyönyörű helyen. A szokásos edzés-ebéd-alvás-videó menetrend után jöhetett a meccs. Ahhoz képest, hogy milyen álmosan melegitettünk be, szuper jól kezdtünk, az első 6-7 percben szinte mindent bedobtunk és jól is védekeztünk. Aztán persze jött a szokásos hullámvölgy, félidőben -5-tel fordultunk. Végül a negyedik negyedre állt össze megint a védekezésünk és sikerült megnyerni a meccset. Este a gyúró szobájában beszélgettem kicsit Tuviccsal, még mindig nagyon jól beszél magyarul, pedig már 5 éve eljött Magyarországról...

Ma reggel kimentünk kicsit mászkálni a tengerpartra, egész kellemes idő volt. A viz mondjuk csak 3 fokos volt, de még a nap is sütött egy kicsit (annál többet, mint Valenciennes-ben szokott...). A Gdansk-Varsó járatunk késett egy órát és felő volt, hogy este „Varsó by night” lesz, mert majdnem lekéstük a párizsi csatlakozást. De aztán szerencsére bevártak minket és igy a hazautat is teljesitettük 10 óra alatt...

Még fontos hir korábbról, hogy két hete végre elkezdtem francia órára járni! Sajnos kedd-csütörtök reggel 9-11-ig van és az edzések miatt nem mindig tudok menni vagy ha tudok, akkor is el kell jönnöm hamarabb. De azért igy is nagyon hasznos, hogy amit a tankönyvben olvasok, azt utána valaki el is magyarázza. Meg beszélnem is kell az órán, ami még mindig nem megy nagyon jól, pedig már nagyon sok mindent megértek. De szép lassan a beszéd is jobban fog menni. Van egy szerb röplabdás lány a csoportban, ki is mentem múlt hétvégén a meccsére, egész jó volt. Mondjuk az fura volt, hogy a csapatukban egy francia sincs és az ellenfél 10 játékosából is 7-nek „ic”-re vagy „ova”-ra végződött a neve... A meccs után volt egy kis büfé a játékosoknak meg a csapat körüli embereknek, ahova behivtak és ahol kiderült, hogy az egyik ügyintézőjük egy magyar nő, aki már 25 éve itt él. A legjobb (általános iskolai) barátnője meg Török Kati néni. Kicsi a világ... J

Na jó, szerintem most sikerült elég sokat irnom, próbálom majd rendszeresiteni ezt a szokásomat.

Első blog

Eddig nagyon elleneztem a blog-irást, de végül lehet, hogy én is elkezdek irni egyet. Vagyis most már el is kezdtem, kérdés, hogy meddig tart majd a lendület. Igazából képeket szeretnék feltölteni, úgyhogy ha valaki tudja, hogy itt lehet-e ilyet csinálni, akkor szóljon!! Köszi.
Na jó, elsőre azt hiszem ennyi bőven elég lesz... :)