Most értünk haza Gdyniából, ahol tegnap végre sikerült megtörnünk a jeget és megnyertük az első Euroliga meccsünket! Szerda reggel 8-kor indultunk a legnagyobb dugóban Párizsba, hogy elérjük a délben induló gépünket. MissGo később csatlakozott, mert reggel a kocsijában épp a CD-t akarta kicserélni és közben belement valakibe. Azért a repülőt ő is elérte. Varsóban át kellett szállnunk és 10 óra utazás után este 6-ra meg is érkeztünk Gdyniába. Tök sötét volt és úgy éreztük, mintha már este 10 óra lenne... Fél 7-kor edzettünk, úgyhogy pont annyira volt időnk, hogy átöltözzünk. Aztán a vacsora kb. másfél óráig tartott, a végén már elég laposakat pislogtam. J
Csütörtök reggel edzésre menet vettük csak észre (szerda este ez a sötétség miatt nem tűnt fel...), hogy a szállás az Északi tenger partján van egy gyönyörű helyen. A szokásos edzés-ebéd-alvás-videó menetrend után jöhetett a meccs. Ahhoz képest, hogy milyen álmosan melegitettünk be, szuper jól kezdtünk, az első 6-7 percben szinte mindent bedobtunk és jól is védekeztünk. Aztán persze jött a szokásos hullámvölgy, félidőben -5-tel fordultunk. Végül a negyedik negyedre állt össze megint a védekezésünk és sikerült megnyerni a meccset. Este a gyúró szobájában beszélgettem kicsit Tuviccsal, még mindig nagyon jól beszél magyarul, pedig már 5 éve eljött Magyarországról...
Ma reggel kimentünk kicsit mászkálni a tengerpartra, egész kellemes idő volt. A viz mondjuk csak 3 fokos volt, de még a nap is sütött egy kicsit (annál többet, mint Valenciennes-ben szokott...). A Gdansk-Varsó járatunk késett egy órát és felő volt, hogy este „Varsó by night” lesz, mert majdnem lekéstük a párizsi csatlakozást. De aztán szerencsére bevártak minket és igy a hazautat is teljesitettük 10 óra alatt...
Még fontos hir korábbról, hogy két hete végre elkezdtem francia órára járni! Sajnos kedd-csütörtök reggel 9-11-ig van és az edzések miatt nem mindig tudok menni vagy ha tudok, akkor is el kell jönnöm hamarabb. De azért igy is nagyon hasznos, hogy amit a tankönyvben olvasok, azt utána valaki el is magyarázza. Meg beszélnem is kell az órán, ami még mindig nem megy nagyon jól, pedig már nagyon sok mindent megértek. De szép lassan a beszéd is jobban fog menni. Van egy szerb röplabdás lány a csoportban, ki is mentem múlt hétvégén a meccsére, egész jó volt. Mondjuk az fura volt, hogy a csapatukban egy francia sincs és az ellenfél 10 játékosából is 7-nek „ic”-re vagy „ova”-ra végződött a neve... A meccs után volt egy kis büfé a játékosoknak meg a csapat körüli embereknek, ahova behivtak és ahol kiderült, hogy az egyik ügyintézőjük egy magyar nő, aki már 25 éve itt él. A legjobb (általános iskolai) barátnője meg Török Kati néni. Kicsi a világ... J
Na jó, szerintem most sikerült elég sokat irnom, próbálom majd rendszeresiteni ezt a szokásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése