2008. április 21., hétfő

Tavaszi egyveleg

Március végén eljött volt-csapattárs-jófej-Szilva 10 napra látogatóba Petivel, ami nagyon jó volt. :) A félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy nem a bátyámmal (aki egyébként András), nem a nagybátyámmal (aki Peti, de majd májusban jön) és nem is a Királlyal (aki Péter). A 10 napból a két hosszú hétvégét töltötték nálam Valenciennes-ben (a köztes időben átnéztek Párizsba), ami idő alatt kölcsönösen sokat tanultunk egymástól (mondhatni "mutually beneficial" látogatás volt). Velem például megszerettették a málnás sört; megmutatták, hogy Franciaországban van 40%-os zsirtartalmú tejföl, azóta csak olyat veszek (és nagy ivben kerülöm a mérlegeket); P segitett kicserélni az előszobában az égőt, ami azóta nem működött, hogy szeptember végén megérkeztem. Mindezekért cserébe megmutattam nekik, hogy hús nélkül is lehet jókat enni; a Maroilles-t, a környékbeli nagyon büdös sajtot, amit vajas kenyérrel kávéba mártogatva szoktak itt enni, még P is megszerette, pedig előszőr meg se akarta kóstolni (kávéba azért nem mártogattuk!!!); és persze ettünk csigát is egy helyi étteremben, ami nem volt olyan rágós, mint amit Brüsszelben ettem és sajnos kevesebb fokhagymás-olvasztott vajas szósz volt hozzá, de azért jó volt. Ja, és a lényeg: elmentünk egy focimeccsre is, a tavalyi bajnok Lyon ellen "játszottunk", 2-1-re sajnos kikaptunk. De jó volt a hangulat, igy én is élvezni tudtam az életem első élőben végignézett focimeccsét. Sz&P sztorijához tartozik még, hogy hazafele a reptéren elvették tőlük az összes kézipoggyászba tett sajtot. De hát a sajt mióta folyadék??? Vagy éles tárgy?

Nemrég volt a Valenciennes-i filmfesztivál, ahol beültem az Ecrire pour exister c. filmre (Freedom writers, Saját szavak). Megkönnyeztem rendesen, nagyon jó kis film!

Látom otthon kezdik átvenni a franciák szokását, már ami a sztrajkokat illeti. Itt legutóbb a diákok (!) sztrájkoltak a túl magas osztálylétszámok miatt. Én is kaptam egy sms-t, hogy hol és mikor van a felvonuláshoz a találkozó.

Múlt hétvégén volt másfél szabadnapunk, úgyhogy felültem az Eurostar vonatra Lille-ben, amivel másfél óra alatt Londonban voltam! A La Manche alatti alagúton 20 perc alatt értünk át, azt hittem, hogy az kevesebb ideig fog tartani. Szombat este találkoztam egy régi csapattársammal, aki Londonban van most 3 hónapot. Pár ismerősével beültünk egy sörözőbe, ahol én elég égő módon egy forrócsokit ittam. De a "rendes" sört nagyon nem szeretem és úgy gondoltam, hogy a Sz-ék által 2 héttel korábban megszerettetett gyümölcssört még a forrócsokinál is égőbb lett volna kérni. Egy pohár jó vörösborról nem is beszélve. ;) Vacsorázni meg már Zsófival (gimnáziumi padtárs) mentem, az albérletéhez közel eső indiai étterembe, ami szuper volt, azt leszámitva, hogy mindenünknek tömény "indiai" szaga lett utána. Szombat este megvettem még a Lonely Planet "London pár nap alatt" c. útikönyvét és a másnapi sétálást ez alapján terveztem meg. Mivel vasárnap pont "belefutottunk" a londoni maratoniba, ezért az útvonalon kicsit változtatni kellett, de azért igy is sikerült a belváros nagyját bejárnunk: Green Park, Wellington Arch, Trafalgar Square, National Gallery, St Paul Cathedral, Tower Bridge, LSE, Covent Garden, Oxford Street. Most már tudom, hogy ha legközelebb megyek, akkor hol akarok majd több időt eltölteni...

Egyébként rég vártam meg olyan türelmesen a zebráknál a zöld jelzést, mint Londonban, mivel annyira össze voltam zavarodva, hogy épp merről jöhet autó és nem mertem lelépni az úttestre. A brit akcentushoz meg a másfél nap alatt nem sikerült hozzászoknom, még vasárnap este sem értettem meg elsőre, ha valaki mondott nekem valamit. A brit kifejezéseken viszont jót mosolyogtam. Zsófi albérlőtársától kaptam kölcsön egy Oyster kártyát, amivel a helyi BKV-t tudtam használni, miután feltöltöttem rá pénzt. De hiába kerestem az automatánál a "recharge" opciót, csak "top up"-ot találtam. Ha a metróból ki akartam jönni, akkor nem az "exit", hanem a "way out" kiirásokat kellett követnem, a Sturbucks-ban a capuccinot pedig "to go" helyett "take away"-re kellett kérnem. Szóval kaptam egy kis kúltúrsokkot. :)

Mikor visszaértem Valenciennes-be, láttam, hogy a ház melletti utcán elkezdték kivágni az összes nagy fát. Elég lehangoló látvány. Mint megtudtam, már túl öregek és betegek voltak a fák és újakat fognak majd ültetni helyettük. Ez kicsit jobb érzéssel töltött el, de a látvány még igy is borzasztó...



A múlt csütörtöki kirándulás Keukenhof-ba, az Amszterdam mellett lévő tulipánkertbe, viszont annál jobb volt! Cha pénteken ment vissza az USA-ba és ezt a tulipánnézős túrát már hónapok óta terveztük, a csütörtöki pihenőnap tehát szuper időzités volt. Az egy nap alatt 700km levezetése nálam rekord volt, de abszolút megérte, mert szuper volt a hely. Bő 3 órát mászkáltunk és még többet is el lehetett volna tölteni, de vissza kellett indulnunk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokféle tulipán létezik! Csináltam képeket, de élőben persze sokkal szebb volt.