Végre "itthon"... :)

A kassai út után a múlt hétvégén is repültünk, Clermont-Ferrandban játszottunk a bajnokságban. Szombaton indultunk, vasárnap délután volt a meccs és még aznap este visszarepültünk Párizsba, onnan 2 óra buszozás Valenciennes-be... A meccs nem igérkezett könnyűnek, mivel idegenben sosem könnyű nyerni ebben a bajnokságban. CF meccsenként átlagban 80 pontot dob (sok gyorsinditás és 3 pontos, jó százalékkal), mi próbáltuk 60 alatt tartani őket. Ami végül nem sikerült, de igy is nyertünk 68-66-ra, elég izgalmas végjátékban. 16 mp volt hátra, 67-66 ide, dobunk két büntetőt. Egy bement, 68-66, ellenfél támad. Még csak egy csapatfaultunk volt, úgyhogy 5 mp-cel a vége előtt faultoltunk egyet mezőnyben. Időkérés. Megbeszéljük, hogy mindent váltunk és ha kell, mezőnyben faultolunk. Ezek után valami félreértés volt és az utolsó mp-ben egy tök üres hármast dobtak rá, szerencsére nem ment be...
Meccs után rohantunk a reptérre, hogy elérjük a gépünket. Mikor odaértünk, láttuk, hogy "előreláthatólag" fél óra késéssel fog indulni. Becsekkolásnál mondták, hogy a szeles idő miatt van a csúszás és lehet, hogy törölni fogják a járatot. Ami annyira azért nem lett volna mókás, mert a hétfői napot megkaptuk pihenőnek és nem lett volna jó utazással tölteni. Végül kb. 1 óra késéssel elindultunk attól függetlenül, hogy a szél nem állt el, sőt... Ezek után inkább nem részletezem a repülés részleteit. Főleg a felszállás volt elég rázós (szó szerint), de utána is szoritottuk a karfákat rendesen... Szerencsére minden gond nélkül megérkeztünk, de nagyon hosszúnak érződött a levegőben töltött 60 perc.

Talán a hétfői volt az első olyan pihenőnap, hogy nem mentem sehova, de jó volt 2 hét utazgatás után végre itthon lenni egy kicsit. Rendbe tettem a lakást, feltöltöttem a hűtöt, olvasgattam. Újraolvastam a Sorstalanságot és most két könyvet olvasok párhuzamosan. Alan Greenspan, The Age of Turbulence-t napközben, amikor még tudok rendesen koncentrálni. Nagy
on jó stilusban ir és érdekes sztorik vannak. Például megtudtam, hogy a felmenői egyik oldalon románok, a másik oldalon magyarok voltak és a huszadik század elején érkeztek az USA-ba. A könyv első fele a 20. sz-i USA gazdaságának áttekintése, ami sosem árt és nem száraz tankönyv-stilusban van megirva (jó magyarosan...). A kedvenc részem: "There's a constitutional amendment that I've been pushing for years without success. It says: 'Anyone willing to do what is required to become president of the United States is thereby barred from taking that office.' I'm only half joking." :) A másik, könnyedebb, esti olvasmányom: Stephen Clarke, Egy év a Francban. Ezt talán nem kell kommentálnom, nagyon jókat lehet rajta mosolyogni.:)

A vizsonylag utazásmentes időszakot arra is jól lehet használni, hogy végre nem kell mindig étteremben enni, itthon főzök magamnak könnyedebb kajákat. Vettem egy adag halat is, aminek nem tudtam a magyar nevét (rouget barbet franciául), de jól nézett ki. Itthon rákerestem a neten, hogy rájöjjek hogy is hivjuk magyarul (vörös márna). A keresés közben ráakadtam egy gasztroblogra, amit egy Brüsszelben élő magyar nő ir és ami az alapanyagok környékbeli beszerzésén kivül tele van szuper receptekkel is. Ajánlom minden főzni szerető figyelmébe: http://chiliesvanilia.blogspot.com/. Most este a fehérrépa & alma krémlevest próbáltam ki, isteni volt (gondolom sokakat elrettent, hogy fehérrépa van benne, de szerintem érdemes kipróbálni!).

Rekordot is döntöttem a héten, a 4 francia órából 3,5-re el tudtam menni! Fura is volt tegnap, hogy 2 órán keresztül koncentrálnom kellett, a végén már sokszor néztem az órámra.:) Egy kis szösszenet az óráról: a következő 5 szót mind egyformán ejtjük ki:
ver (kukac),
vers (felé),
verre (pohár),
vert (zöld),
vaire (fogalmam sincs mit jelent, egyik szótáramban sincs benne..)
Ez is a no comment kategória...

Szerdán itthon játszottunk a Spartak Moszkvával, -21-gyel megúsztuk, sok hozzáfűznivalóm nincs a meccshez. Talán csak annyi, hogy D. Taurasinak még mindig nem telik WC papirra (if you know what I mean...).

Tegnap megint pihenő volt, Cha-val és a látogatóban levő amerikai barátjával, Frankie-vel Brüsszelben találkoztunk. Mivel elég hideg volt és esett az eső, a kiállitás-nézés mellett döntöttünk: Leonardo Da Vinci, The European Genius (http://www.cp-expo.be/devincien.pdf). Érdekes volt, marha jó és áttekinthető volt az egész elrendezése (4 fő rész: the man, the artist, the engineer, the humanist). A legérdekesebb rész persze az volt, ahol a tervrajzai alapján megcsináltak jó pár szerkezetet.
A kiállitás után Cha-nak el kellett mennie edzésre, én még elugrottam a Grand Place-re, hogy megnézzem a karácsonyi vásárt. A vásár maga nem volt nagy szám (nem is a fő téren volt, hanem 2 sarokkal arrébb), bár a forralt bor szuper volt! A Grand Place-on viszont nagyon kellemes zenéket játszottak és a városházán fényjátékot csináltak. Egész sok ember volt (már nem esett az eső) és nagyon jó hangulat. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy Brüsszel szürke és unalmas!