Pótlás

Húha, jó rég nem irtam. Úgyhogy most veszek egy nagy levegőt és megpróbálom pótolni az elmaradásomat...
A legutóbbi "hagyományos" beszámolóm óta kisebb csoda történt: február 29-én délután megtartottuk a csapatkarácsonyt!!! Még szerencse, hogy szökőév van, különben átcsúsztunk volna márciusra... Utána pedig volt egy kis csapatépitő program, ami nagyon jól sikerült. Mondjuk ha rajtam múlt volna, akkor a szezon elejére (is) szerveztem volna ilyet. Egy nem messzi erdőben, amit előtte levő nap szétáztatott az eső, kellett eldugott jelzéseket megtalálni a 2-3 fős csapatoknak, persze minél rövidebb idő alatt. Kaptunk egy térképet, egy iránytűt és pár "hint"-et, hogy mégis hogy kezdjünk neki az egésznek. Én a két amerikai csapattársammal voltam egy hármasban, végig futottuk szinte az egész távot (kivéve, amikor egy hegyet kellett megmásznunk, ott inkább csak vonszoltunk magunkat...), igy sikerült kb. 40 perc alatt elsőként célba érnünk. Persze csupa sárosan és egy kicsit átfagyva, de azért jól éreztük magunkat, végre jó volt egy kis változatosság az edzések között. Egyébként érdekes, hogy pont az a páros ért be utolsóként, majdnem másfél óra alatt, akik tavaly is itt játszottak és akik tavaly ugyanezen a helyen végigcsináltak egy hasonló versenyt...

Nemrég itt volt Turpi látogatóban. Sajnos csak egy hosszú hétvégére és annak is a felénél megbetegedett, de azért jól elvoltunk. Szombaton meccsünk volt itthon, vasárnap pedig elmentünk Antverpenbe, mert épp ott volt az a holland szervezésű ruhaanyag-expo, ahol (más gyönyörű anyagokon kivül) megvettem Ányi esküvőjére a koszorúslány ruhákhoz való anyagot (a kész ruhákról képeket majd június végén teszek fel a Picasára :)). Kb. 150 árus volt, úgyhogy több óráig tartott, mig végigjártuk, jól el is fáradtunk. Utána meg, amikor elkezdtünk a városban mászkálni, sajnos elkezdett esni az eső. Az esernyő pedig a kocsi csomagtartójában maradt... A másfél órás hazafele úton Turpi szépen bealudt az anyósülésen, én meg nem győztem ki-bekapcsolgatni az ablaktörlőt, mert az egyik pillanatban jégeső volt, utána pedig száraz utak és verőfényes napsütés. De mint hallom, mostanában otthon is hasonló az időjárás. Erről jut eszembe, ma itt Valenciennes-ben az idei "télen" leesett az első hó. Januárban pedig nem ment minuszba a hőmérséklet.

Mostanában egyébként egész sok olyan szabadnap volt, amikor nem mentem el túl messzire. Viszont voltam moziban kétszer is, mindkét alkalommal francia filmet néztem franciául. Az egyik, a "Paris" Juliette Binoche-hal, a másik pedig a "Bienvenue chez les Ch'tis". Ez utóbbi az északi franciákról (ők a "Ch'ti"-k) szól, és szinte az összes itteni sztereotipiát magába foglalja. Egy párizsi csapattársammal mentem, volt jó pár poén, amit ő sem értett, viszont a mellettem ülő idősebb, gondolom helybeli, hölgy nem birta abbahagyni a visitó nevetést... De azért az elmúlt pár hónap alatt megismertem annyira a környéket és szokásokat, hogy a film nagy részét én is megértettem. :)
Az egyik könyvesbolt pénztáránál a múlt héten találtam egy szórólapot, ami az innen 30 km-nyire, le Cateau Cambrésis-ben lévő Matisse múzeumot reklámozza. Mint megtudtam, ott született Matisse. Úgyhogy a csütörtöki szabad délutánon el is mentem megnézni a múzeumot. Nem egy óriási gyűjtemény, a nizzai Matisse múzeumban sokkal több alkotása van (sajnos csak hallomásból tudom, mert abban még nem voltam), de azért érdekes volt. Kiderült, hogy 21 éves korában fogott életében először ecsetet a kezébe, amikor vakbélgyulladással kórházban volt hosszabb ideig és a szomszéd ágyon fekvő figura a kezébe adott egy kis festéket és ecsetet. Ehhez képest 22-23 évesen már szuper ceruzarajzokat csinált, azokból például ki volt egy pár állitva.

Most van a frankofón nyelvek hete és ennek alkalmából a holnapi francia órán egy helyi általános iskolába megyünk és ott az egyik osztállyal csinálunk egy közös órát. Minden évben megadnak 10 kulcsszót, amik köré épitik ezeket a közös órákat. Idén a kapcsolatokról lesz szó, az egyik kulcsszó pedig az "aprivoisiner", azaz megszelidités. Ennek kapcsán beszéltünk a Kis hercegről, aminek ez az alapja. Úgyhogy a múlt héten újraolvastam franciául, egész könnyen érthető volt, pár kifejezést kellett csak megnéznem a szótárban. Kiváncsi vagyok milyen lesz a holnapi óra.

Az elmúlt szombaton volt Cha utolsó meccse (Belgiumban játszik, ott a kevesebb csapat miatt rövidebb a bajnokság), amit elmentem megnézni. Namur-ben játszottak és ugyan kikaptak, igy is harmadikok lettek, ami egész jónak számit nekik. Vasárnap pedig elmentünk Brüsszelben az Atomiumba, ami az 1958-as Világkiállitásra épült és pár éve újitották fel. Maga a szerkezet nagyon érdekes: a vas kristály 165 milliárdszoros mása, ami igy 102 méter magas. 8 gömbből áll, amikben állandó és ideiglenes kiállitások, étterem, panorámás kilátó és gyerekjátszók vannak. A sor egy kicsit hosszú volt és a kiállitások nem túl "szofisztikáltak", de azért érdemes volt megnézni. Az Atomium körül nagyon szép parkok vannak, de sajnos már megint olyan hideg és szél volt, hogy azokat nem jártuk be.

Most szerdán Challes-ban játszunk, kedden megyünk TGV-vel és csak csütörtökön jövünk vissza. Pénteken pedig jönnek Szilváék, úgyhogy egy ideig megint nem fogok irni. De majd utólag megint igyekszem pótolni. :)