2008. március 6., csütörtök

Hogyan tovább?

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy már régóta gondolkozom azon, meddig is kosarazzak profi szinten és mit csináljak majd, miután abbahagyom. Most érzem elérkezettnek az időt erre a váltásra, több szempontból is. Azért döntöttem úgy, hogy ezt ilyen konkrétan és részletesen leírom, mert remélem így megelőzhetek mindenféle félreértést, találgatást, stb... Ezért kérek mindenkit, hogy ha az alábbi szöveg bármely részét vagy egészét fel szeretné használni valahol, akkor előtte velem egyeztessen. Ezt előre is köszönöm!

8 éves koromban kezdtem el kosarazni az OSC-ben és rögtön az elején megszerettem ezt a játékot. Nagyon sokat köszönhetek a kosárlabdának, amin keresztül rengeteg barátot és élményt szereztem az évek folyamán. 2005-ig, az egyetem befejezéséig, a kosárlabda a tanulás mögött az idő nagy részében ugyan csak másodlagos, de ettől függetlenül mindig is nagyon fontos szerepet töltött be az életemben. Sokszor hangsúlyoztam, hogy ez a sport nekem „csak” játék, aminek a lényege számomra az, hogy minden egyes percét élvezzem. Amikor 3 éve, az egyetem befejezése után úgy döntöttem, hogy profinak állok, megígértem magamnak, hogy csak addig játszom, amíg továbbra is élvezem ezt a játékot.

Az elmúlt 18 évben nagyon sok mindent feladtam azért, hogy minél magasabb szinten kosarazhassak. Minden élsportoló tudja, hogy ez milyen lemondásokkal jár. Szerencsére a családom mindig maximális energiával támogatott és segített ebben. Én ezeket az áldozatokat sosem bántam és most sem bánom, mert az, amit a kosárlabdán keresztül kaptam és elértem, az adott pillanatban értékesebb volt, mint amikről cserébe le kellett mondanom.

Viszont eljutottam arra a pontra, amikor a képzeletbeli mérleg átbillent a másik oldalára. Még mielőtt bárki is félreértene, a kosárlabdát, mint játékot még mindig ugyanúgy szeretem, mint korábban. De már nem élvezem annyira a játékot, mint mielőtt profi lettem (ennek összetett oka van, amit most itt nem fogok kifejteni). Azok a dolgok, amikről le kell mondanom azért, hogy profi szinten kosarazhassak, nagyobb örömet szereznének, mint maga a játék. A 3 évvel ezelőtti, magam felé tett ígéretemhez híven ez az a pont, amikor váltanom kell.

És hogy hogyan tovább? Mint tudjuk, „ezt egy életen át kell játszani”... Én is így tervezem, biztos sokat fogok még kosárlabdázni. Olyan lehetősége(ke)t fogok keresni, ahol a korábban említett képzeletbeli mérleg ismét egyensúlyba kerül majd. Közben pedig elkezdem a nagybetűs civil életet.

Nem tagadom, van bennem egy kis félsz az éles váltás miatt. Hasonló, mint ami 2001 nyarán volt, mielőtt kimentem Amerikába egyetemre; új környezetbe, ismeretlen helyre, idegen nyelvterületre. Akkor egy hozzám nagyon közel álló barát ezt írta nekem nyugtatásképpen: „minden nehézséget le tudsz, és le fogsz győzni, csak ugyanúgy játszd az élet című játékot, mint a kosárlabdát!” Azon túl, hogy ennél találóbb, az én számomra is megemészthető formában megfogalmazott dicséretet a játékommal kapcsolatban sem előtte, sem azóta nem kaptam, ez a gondolat most is sok önbizalmat ad az életem következő időszakában kitűzött céljaim eléréséhez.

Mint sokan tudjátok, tavaly nyáron—a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben— egy stratégiai tanácsadó cég, a Boston Consulting Group (BCG), budapesti irodájában voltam 10 hetes nyári gyakorlaton. Azon túl, hogy rengeteg, számomra érdekes dolgot tanultam az alatt a bő két hónap alatt, egy olyan közegbe kerültem, ahol nagyon jól éreztem magam. A mostani, Valenciennes-i szezonomat követően a BCG-nél fogok elkezdeni dolgozni, most már főállásban. Én úgy fogom fel, hogy most is csak egy másik csapathoz igazolok, csak itt nem kosárlabdázni, hanem egészen más jellegű dolgokkal fogok foglalkozni. De az alapszabályok, amiket a kosárlabdában megtanultam, ebben a csapatban is ugyanazok lesznek. Remélem, hogy ezt is legalább annyi ideig fogom majd élvezni, mint a kosárlabdázást!

10 megjegyzés:

Pötyi írta...

Rékám!

Nagyon sok szerencsét, sikert és boldogságot kívánok az "új csapatodban"! Bár tudom a barátságunk örökre összeköt minket, de azért mégiscsak Hiányozni fogsz!

Pötty

Clone039 írta...

Kedves Réka!

Már 16 évvel ezelőtt is azt szerették (vagy irigyelték) benned mások, hogy sosem sikeres ember próbáltál lenni, hanem értékes. Tisztelem ezt benned. És ha öt-tíz év múlva azt hallom, hogy indulsz a hazai elnökválasztáson, egy szavazatod már biztosan lesz, az enyém! ;)

Üdv,
o.

zsu írta...

Szia!

Jó lesz Réka!
Nekem is hiányzik kosárlabdázás,de annyi minden más az életben örömet tud adni:)
puszilunk
Zsu

zsu írta...

HAHÓ!

JÓ LESZ RÉKA!:)
NEKEM IS HIÁNYZIK A KOSÁRLABDÁZÁS,DE ANNYI MINDEN MÁS VAN AZ ÉLETBEN AMI ÖRÖMET ÉS BOLDOGSÁGOT TUD ADNI!
PUSZI
ZSU

Unknown írta...

clone039!
Evidencia lenne mára kishazánkban, hogy az értékes ember nem sikeres?
Hogy ezek a dolgok egymást kizárják?
Miért, milyen ma egy értékes ember?
És kit nevezhetünk sikeresnek?

zalan írta...

én azt sem tudtam, hogy kosarazik, mégis kedveltem :)

frankie67 írta...

Drága Rékám!!!

Szegényebb lett a sportág egy csodálatos emberrel és túl korán de ezt Te tudod és érzed.Nekem öröm volt Veled dolgozni és egy csapatért küzdeni.Sajnálom,hogy erre már nem lesz lehetőségünk.
Nagyon sok sikert az élet más területein is!!!
Igaz barátod:
Frankie

frankie67 írta...

Drága Rékám!!!
Nagyon sajnálom mert e szép sportág lett szegényebb egy kíváló játékossal aki mindig a maximumra tört!!
Sok sikert az élet minden területén is!!!
Igaz barátod:
Frankie

Olu írta...

Hi Réka,

Kicsit szomorúan, de tudomásul kell venni. Game Over. Jó volt téged megismerni, látni a pályán, ahogy küzdőtél. A élet más területén is sikeres leszel, csak légy magad. Ha elnök szeretnél lenni nem fogok rád szavazni, annál jobban szeretlek.

Olu.

Clone039 írta...

Kedves Balázs!
Ha figyeltél, azt írtam, Réka sosem sikeres próbált lenni (értsd: sosem volt karrierista). Én ezt bóknak értelmezem, a társadalom-diagnosztikai továbbgondolást meghagyom neked.
Clone