Hálaadás, Saint Amand, Kassa

Múlt hét csötörtökön volt Amerikában a Hálaadás és a két amerikai csapattársam (Nicole és Laurie) nagyon belelkesültek, hogy csináljunk valamikor egy hagyományos hálaadásos vacsorát. Mivel szombaton csak délelőtt volt edzés, aznap délutánra/estére időzitettük. Cha-tól kaptam egy nagyon jó stuffing ("töltelék") receptet és pumpkin pie-t úgyis szoktam csinálni, úgyhogy ezt a kettőt bevállaltam, hogy majd megcsinálom. Nicole-ékra jutott a pulyka (ami helyett végül készen vett és feldarabolt grillcsirke lett, mert a pulykát túl sokáig kellett volna főzniük...), a krumplipüré és a kukorica.
Ebéd után elmentem, hogy beszerezzem a hozzávalókat. Több, mint egy órát töltöttem a Carrefourban, mire majdnem mindent megtaláltam. Sajnos sütőtök (értelemszerűen a tortához) és aszalt áfonya (a stuffinghoz) semmilyen formában nem volt, úgyhogy kezdtem megszokni a gondolatot, hogy mégse lesz pumpkin pie (az aszalt áfonyát meg majd mazsolával helyettesitem). Aztán kezdtem kicsit türelmetlen lenni, amikor a pénztárnál a sorban előttem levő nő a hétvégi bevásárlás mind a kétszáz darabját szép komótosan elpakolta és csak utána kezdte el keresni a hátizsákjában a bankkártyáját. Bezzeg ha forditva csinálta volna, akkor pont lett volna annyi ideje a banki tranzakció alatt, hogy elpakoljon. Na mindegy, nem ez volt az ilyen eset és gondolom nem is az utolsó... Viszont a várakozás közben legalább leesett a tantusz, hogy hazafele pont van egy kis zöldséges, talán majd ott lesz sütőtök. És nem csak az volt, hanem aszalt áfonya is!!
Mindezek után már csak röpke 3-4 órát töltöttem a konyhában és kész is lett minden, Nicole-ék átjöttek a többi kajával és jól bezabáltunk. Legnagyobb sikere persze a pumpkin pie-nak lett, mert otthon ők mindig konzerv sütőtökből csinálják és annak-nem túl meglepő módon-nincs olyan jó ize...
Vasárnap tőlünk nem messze játszottuk a megyei rangadót a Saint Amand ellen (itt játszott tavaly Hana, egy volt egyetemi csapattársam). Mindenki nagyon parázott a meccs előtt, mert az ellenfél egész héten arra keszült, hogy minket megverjen (újságban is lenyilatkozták, stb...), nekünk meg a csütörtöki Euroliga meccs miatt csak egy rendes edzésünk volt, amin készülni tudtunk ellenük. Azért elég jól sikerült a felkészülés, a félidőben 24 ponttal vezettünk, aztán kicsit kiengedtünk, de igy is nyertünk bő 10 ponttal.
Ezen a héten sajnos egyszer sem tudtam elmenni francia órára, mert szerdán Kassán játszottunk, ezért kedd reggel már elutaztunk és csak ma este értünk vissza. Már nagyon vártam a meccset, mert kis családom és Szilváék is kijöttek. Aztán kicsit rossz érzés fogott el. Már múlt héten kérdezte valaki az öltözőben, hogy melyik országban is van ez a "Kosice". Mondtam, hogy Szlovákiában, mire Francesca, az olasz irányitónk visszakérdezett, hogy biztos vagyok-e benne, mert szerinte Szlovéniában van és ő már játszott is ott anno még Európa Kupában. Mondtam, hogy biztos vagyok benne és ezzel el is felejtettem az egészet. Ezek után kedden a párizsi reptéren mondja, hogy előző este Valenciennes-ben találkozott egy szlovén lánnyal, akivel beszégetett egy kicsit és mondta neki, hogy szerdán "Kosice"-ben játszunk, mire a szlovén lány is mondta, hogy az Szlovéniában van. Ezek után kezdtem marha rosszul érezni magam, hogy tényleg én vagyok a hülye és rossz helyre hivtam a családot??? No comment... :) De ha valaki esetleg tud Szlovéniában egy Kosice nevű helyet, az lécci szóljon!
Prágai átszállással, majdnem 11 óra alatt meg is érkeztünk Kassára, ahol a csomagokra várva megszólitott egy középkorú pasi, hogy nem játszottam-e nyáron a magyar válogatottban Olaszországban. Mondtam, hogy igen, erre ő, hogy emlékszik rám, mert ott volt. Kicsit fura volt az egész szitu, gondoltam mit keresett ez az ember az EB pótselejtezőn. Megkérdeztem, mondta, hogy biró volt. Erre kezdett összeállni a kép (mint tudjuk, kicsit lassan szokott ez nálam megtörténni...), kérdeztem, hogy esetleg ő fújja-e másnap a meccsünket. Mondta, hogy igen és rögtön el is fordult. Érdekes volt az egész. Aztán ma reggel egymás után szálltunk fel a gépre Kassán, maga elé engedett, megint teljesen normális volt. Beszélgettünk kicsit, kérdeztem, hogy hova valósi (orosz), stb... Mielőtt leszálltunk a gépről, egyik csapattársamnak adott két Merci csokit, hogy osszuk szét magunk között...
A meccset egyébként megnyertük 4 ponttal, sok szép akció nem volt, mondhatni elég katasztrófális volt az egész. De legalább izgalmas. :) Nicole, az egyedüli 5-ös centerünk bekapott valami virust és hajnali 4-től délig fosott. Ebédre evett kb 2 kanál rizst meg egy kis kenyeret, ennek megfelelően nem sok energiája volt a meccsen. Az ellenfél amerikai centere (McCarville) meg a meccsre való melegités közben meghúzta a combját vagy a csipőjét, ezért egy percet sem játszott. Tipikus sportsérülések...
Ma hajnalban indultunk vissza Valenciennes-be, de legalább normális időben hazaértünk. Kassán volt egy kis hóesés reggel, itt meg a szemerkélő eső fogadott. De legalább az utak nincsenek lefagyva.
Hm, ez igy nem egy túl pozitiv befejezés. Na mindegy, most ez van. Megyek kipakolni a hazaiakkal megrakott táskámat, ami "csupán" 28 kg (általában 12 kg szokott lenni egy ilyen túrán...) úgy, hogy a Daubnerből való finomságokat a biztonság kedvéért a kézipoggyászomban hoztam. :)

képek

Ja, és sikerült képeket is feltöltenem, amit a http://picasaweb.google.com/reka.cserny linken nézhehettek meg.

Gdynia meccs

Most értünk haza Gdyniából, ahol tegnap végre sikerült megtörnünk a jeget és megnyertük az első Euroliga meccsünket! Szerda reggel 8-kor indultunk a legnagyobb dugóban Párizsba, hogy elérjük a délben induló gépünket. MissGo később csatlakozott, mert reggel a kocsijában épp a CD-t akarta kicserélni és közben belement valakibe. Azért a repülőt ő is elérte. Varsóban át kellett szállnunk és 10 óra utazás után este 6-ra meg is érkeztünk Gdyniába. Tök sötét volt és úgy éreztük, mintha már este 10 óra lenne... Fél 7-kor edzettünk, úgyhogy pont annyira volt időnk, hogy átöltözzünk. Aztán a vacsora kb. másfél óráig tartott, a végén már elég laposakat pislogtam. J

Csütörtök reggel edzésre menet vettük csak észre (szerda este ez a sötétség miatt nem tűnt fel...), hogy a szállás az Északi tenger partján van egy gyönyörű helyen. A szokásos edzés-ebéd-alvás-videó menetrend után jöhetett a meccs. Ahhoz képest, hogy milyen álmosan melegitettünk be, szuper jól kezdtünk, az első 6-7 percben szinte mindent bedobtunk és jól is védekeztünk. Aztán persze jött a szokásos hullámvölgy, félidőben -5-tel fordultunk. Végül a negyedik negyedre állt össze megint a védekezésünk és sikerült megnyerni a meccset. Este a gyúró szobájában beszélgettem kicsit Tuviccsal, még mindig nagyon jól beszél magyarul, pedig már 5 éve eljött Magyarországról...

Ma reggel kimentünk kicsit mászkálni a tengerpartra, egész kellemes idő volt. A viz mondjuk csak 3 fokos volt, de még a nap is sütött egy kicsit (annál többet, mint Valenciennes-ben szokott...). A Gdansk-Varsó járatunk késett egy órát és felő volt, hogy este „Varsó by night” lesz, mert majdnem lekéstük a párizsi csatlakozást. De aztán szerencsére bevártak minket és igy a hazautat is teljesitettük 10 óra alatt...

Még fontos hir korábbról, hogy két hete végre elkezdtem francia órára járni! Sajnos kedd-csütörtök reggel 9-11-ig van és az edzések miatt nem mindig tudok menni vagy ha tudok, akkor is el kell jönnöm hamarabb. De azért igy is nagyon hasznos, hogy amit a tankönyvben olvasok, azt utána valaki el is magyarázza. Meg beszélnem is kell az órán, ami még mindig nem megy nagyon jól, pedig már nagyon sok mindent megértek. De szép lassan a beszéd is jobban fog menni. Van egy szerb röplabdás lány a csoportban, ki is mentem múlt hétvégén a meccsére, egész jó volt. Mondjuk az fura volt, hogy a csapatukban egy francia sincs és az ellenfél 10 játékosából is 7-nek „ic”-re vagy „ova”-ra végződött a neve... A meccs után volt egy kis büfé a játékosoknak meg a csapat körüli embereknek, ahova behivtak és ahol kiderült, hogy az egyik ügyintézőjük egy magyar nő, aki már 25 éve itt él. A legjobb (általános iskolai) barátnője meg Török Kati néni. Kicsi a világ... J

Na jó, szerintem most sikerült elég sokat irnom, próbálom majd rendszeresiteni ezt a szokásomat.

Első blog

Eddig nagyon elleneztem a blog-irást, de végül lehet, hogy én is elkezdek irni egyet. Vagyis most már el is kezdtem, kérdés, hogy meddig tart majd a lendület. Igazából képeket szeretnék feltölteni, úgyhogy ha valaki tudja, hogy itt lehet-e ilyet csinálni, akkor szóljon!! Köszi.
Na jó, elsőre azt hiszem ennyi bőven elég lesz... :)