Pótlás

Kicsit elmaradtam a heti egy frissitéstől, úgyhogy most próbálok pótolni.
Múlt héten csoda történt! Egyik nap csak délelőtt edzettünk és sikerült rávennem a két amerikai csapattársamat, Nicole-t és Laurie-t, hogy menjünk át délután Lille-be. Ez azért ér be egy kisebb csodával, mert már hetek óta terveztük, hogy együtt elmegyünk Lille-be (én már voltam többször is, őket érdekelte nagyon...), de mindig bepunnyadtak és nem lett belőle semmi. Sajnos sikerült egy olyan napot kiválasztani, amikor nemcsak hideg volt, hanem az eső is esett és a szél is fújt... Azért gyorsan megnéztük a karácsonyi vásárt a főtéren, én kis forralt borral melegitettem magam es utána megkerestük azt a mozit, ahol feiratozva is játszanak amerikai filmeket. Pont akkor kezdődött egy film, amikor odaértünk, úgyhogy beültünk megnézni. A film maga kritikán aluli volt ( We own the night, http://www.sonypictures.com/movies/weownthenight/index.html, ha jól látom otthon még nem játsszák), de legalább átmelegedtünk egy kicsit. A terem maga érdekes volt, a hátsó sorok nem emelkedtek, hanem egyre lejjebb voltak, a székek pedig kis szögben felfelé irányitva. Maga az ötlet nem rossz, csak kár, hogy a székeket 160-as emberekre tervezték és nekem vagy a a fejem lógott le felül (nem tudtam megtámasztani, tartani meg nem sok kedvem volt), vagy nagyon le kellett csúsznom, úgy meg a derekam fájdult meg... Na mindegy, a gagyi film után egy kis sült gesztenyével vigasztaltuk magunkat (amit a hideg miatt egy szinház előterében ettünk meg...), aztán haza is jöttünk, mert a hideg miatt élvezhetetlen lett volna mindenféle sétálás...
Lille közelében az autópálya egyik "fényújságján" valami olyasmi szöveg volt, hogy a magas légszennyezettség miatt 20 km/h-val csökkentsük a sebességet. Gondoltam biztos csak a csúcsforgalom miatt van, bár akkor is furcsállottam ezt az ötletet, mert minden kocsinak ugyebár más az optimális sebessége... Másnap reggel viszont a tv útinformjában is bemondták, hogy Lille környékén lassabban kell menni a légszennyezettség miatt. Úgy látszik ez itt egy általános dolog.

Tegnap meg egy egész napot megkaptunk pihenőnek, úgyhogy elmentünk Párizsba. Mivel hajnali 4-kor értünk haza Bourges-ból, csak dél körül indultunk. A kocsit leraktuk a külvárosban egy parkolóházban és onnan metróztunk. Nicole-ék még sosem voltak Párizsban és egyedül az Eiffel toronyról hallottak... Úgyhogy megmutattam nekik a Champs Elysée-t, felmentünk a Diadalivre (284 lépcső) és utána elmentünk az Eiffel toronyhoz. Vagyis a Trocaderohoz mentünk, onnan jól lehet fényképezni a tornyot, felmenni meg úgyse akartunk. Vettem egy útikönyvet, abból néha próbáltam egy kis történelmet is adagolni, de az nem nagyon kötötte le őket. Én még mászkáltam volna a turisták által kevésbé ellepett részeken is, de az a két amerikai lánynak már sok lett volna igy elsőre... Ja, és végig egy Starbucks-ot próbáltunk keresni, de nem találtunk egyet sem. Paul pékséget viszont annál többet és azt hiszem a mandulás-marcipános(-néha csokis is)-croissant-függőségemet nehéz lenne már letagadnom...


A múltkori bejegyzésem óta újabb rekordok dőltek meg. Van egy örvendetes és egy kevésbé az. A rosszabbal kezdem. Vészesen lehűlt az idő (az itteni átlaghoz képest), most már minden nap 3 fok alatt van (ezt onnan veszem észre, h 3 fok alatt mindig csipog a kocsi, hogy "verglas" azaz gondolom csúszás veszély van), sokszor minuszba is lemegy a hőmérséklet. A téli gumi egyébként nem ismert fogalom a környéken, meg az utak sózása sem, úgyhogy ha esetleg leesne 10 cm hó, akkor megáll az élet. Remélem ez nem vasarnap lesz, amikor a reptérre megyek majd.:)
A kellemesebb rekordot főleg Zsótti fogja értékelni, akivel tavaly egy zöldborsófőzelék rántását harmadszorra sikerült csak megcsinálnunk. Az első kettő ment a szemétbe. A héten nagy bátran kelkáposzta főzeléket csináltam életemben először és a rántás is elsőre sikerült! Zsó, ha érdekel hogy kell csinálni, legközelebb amikor találkozunk megmutatom.:)

Egy volt évfolyamtársam küldött egy nagyon érdekes linket. Egy új statisztikai szoftverrel mutatják be többek között az átlagos családméret (i.e. gyerekek száma egy családban) és a várható életkor közötti összefüggést a világ országaiban. Sajnos csak angolul van, de akit érdekel, a http://www.ted.com/index.php/talks/view/id/92?gclid=CO7cn4_B648CFSBMGgod oldalon találja. És az előadónak is jópofa stilusa van.

A héten ismét felcsaptam angol tanárnak. Az egyik junior játékosunknak (Darlene) 0 (igen, nulla) pontot sikerült szereznie májusban az angol érettségin, jövő májusban fut neki újra, addig segitek neki. Az első alkalom csak 40 perc volt, gondoltam bemelegitésnek ennyi is elég. Próbáltam kideriteni, hogy mit is tud és mit kéne tudnia. Elhozta a tankönyvét, amiben tök érdekes cikkek vannak, főleg szövegértési feladatok. Nyelvtani feladat semmi, gondolom az a korábbi könyvekben van. A könyv végén azért van egy nyelvtani összefoglaló, ott néztük végig, hogy mi az, amit tudnia kéne. A probléma csak az, hogy még azt sem tudja pontosan, hogy mit kéne tudnia. Úgyhogy a biztonság kedvéért a jelenidő ismétlésével kezdtünk.:) Kiváncsi vagyok hogy fogunk majd haladni. Arra gondoltam, hogy majd irok neki francia mondatokat, hogy először is javitsa ki a hibáimat és utána forditsa le őket angolra. Amolyan két legyet egy csapásra alapon.
Este átugrottam Lajosékhoz, szóba került a francia iskolarenszer is, érdekes dolgokat meséltek. Na de erről majd később, holnap hajnalban indulunk Brno-ba.
Karácsony előtt azért még próbálok majd irni egyszer.

Végre "itthon"... :)

A kassai út után a múlt hétvégén is repültünk, Clermont-Ferrandban játszottunk a bajnokságban. Szombaton indultunk, vasárnap délután volt a meccs és még aznap este visszarepültünk Párizsba, onnan 2 óra buszozás Valenciennes-be... A meccs nem igérkezett könnyűnek, mivel idegenben sosem könnyű nyerni ebben a bajnokságban. CF meccsenként átlagban 80 pontot dob (sok gyorsinditás és 3 pontos, jó százalékkal), mi próbáltuk 60 alatt tartani őket. Ami végül nem sikerült, de igy is nyertünk 68-66-ra, elég izgalmas végjátékban. 16 mp volt hátra, 67-66 ide, dobunk két büntetőt. Egy bement, 68-66, ellenfél támad. Még csak egy csapatfaultunk volt, úgyhogy 5 mp-cel a vége előtt faultoltunk egyet mezőnyben. Időkérés. Megbeszéljük, hogy mindent váltunk és ha kell, mezőnyben faultolunk. Ezek után valami félreértés volt és az utolsó mp-ben egy tök üres hármast dobtak rá, szerencsére nem ment be...
Meccs után rohantunk a reptérre, hogy elérjük a gépünket. Mikor odaértünk, láttuk, hogy "előreláthatólag" fél óra késéssel fog indulni. Becsekkolásnál mondták, hogy a szeles idő miatt van a csúszás és lehet, hogy törölni fogják a járatot. Ami annyira azért nem lett volna mókás, mert a hétfői napot megkaptuk pihenőnek és nem lett volna jó utazással tölteni. Végül kb. 1 óra késéssel elindultunk attól függetlenül, hogy a szél nem állt el, sőt... Ezek után inkább nem részletezem a repülés részleteit. Főleg a felszállás volt elég rázós (szó szerint), de utána is szoritottuk a karfákat rendesen... Szerencsére minden gond nélkül megérkeztünk, de nagyon hosszúnak érződött a levegőben töltött 60 perc.

Talán a hétfői volt az első olyan pihenőnap, hogy nem mentem sehova, de jó volt 2 hét utazgatás után végre itthon lenni egy kicsit. Rendbe tettem a lakást, feltöltöttem a hűtöt, olvasgattam. Újraolvastam a Sorstalanságot és most két könyvet olvasok párhuzamosan. Alan Greenspan, The Age of Turbulence-t napközben, amikor még tudok rendesen koncentrálni. Nagy
on jó stilusban ir és érdekes sztorik vannak. Például megtudtam, hogy a felmenői egyik oldalon románok, a másik oldalon magyarok voltak és a huszadik század elején érkeztek az USA-ba. A könyv első fele a 20. sz-i USA gazdaságának áttekintése, ami sosem árt és nem száraz tankönyv-stilusban van megirva (jó magyarosan...). A kedvenc részem: "There's a constitutional amendment that I've been pushing for years without success. It says: 'Anyone willing to do what is required to become president of the United States is thereby barred from taking that office.' I'm only half joking." :) A másik, könnyedebb, esti olvasmányom: Stephen Clarke, Egy év a Francban. Ezt talán nem kell kommentálnom, nagyon jókat lehet rajta mosolyogni.:)

A vizsonylag utazásmentes időszakot arra is jól lehet használni, hogy végre nem kell mindig étteremben enni, itthon főzök magamnak könnyedebb kajákat. Vettem egy adag halat is, aminek nem tudtam a magyar nevét (rouget barbet franciául), de jól nézett ki. Itthon rákerestem a neten, hogy rájöjjek hogy is hivjuk magyarul (vörös márna). A keresés közben ráakadtam egy gasztroblogra, amit egy Brüsszelben élő magyar nő ir és ami az alapanyagok környékbeli beszerzésén kivül tele van szuper receptekkel is. Ajánlom minden főzni szerető figyelmébe: http://chiliesvanilia.blogspot.com/. Most este a fehérrépa & alma krémlevest próbáltam ki, isteni volt (gondolom sokakat elrettent, hogy fehérrépa van benne, de szerintem érdemes kipróbálni!).

Rekordot is döntöttem a héten, a 4 francia órából 3,5-re el tudtam menni! Fura is volt tegnap, hogy 2 órán keresztül koncentrálnom kellett, a végén már sokszor néztem az órámra.:) Egy kis szösszenet az óráról: a következő 5 szót mind egyformán ejtjük ki:
ver (kukac),
vers (felé),
verre (pohár),
vert (zöld),
vaire (fogalmam sincs mit jelent, egyik szótáramban sincs benne..)
Ez is a no comment kategória...

Szerdán itthon játszottunk a Spartak Moszkvával, -21-gyel megúsztuk, sok hozzáfűznivalóm nincs a meccshez. Talán csak annyi, hogy D. Taurasinak még mindig nem telik WC papirra (if you know what I mean...).

Tegnap megint pihenő volt, Cha-val és a látogatóban levő amerikai barátjával, Frankie-vel Brüsszelben találkoztunk. Mivel elég hideg volt és esett az eső, a kiállitás-nézés mellett döntöttünk: Leonardo Da Vinci, The European Genius (http://www.cp-expo.be/devincien.pdf). Érdekes volt, marha jó és áttekinthető volt az egész elrendezése (4 fő rész: the man, the artist, the engineer, the humanist). A legérdekesebb rész persze az volt, ahol a tervrajzai alapján megcsináltak jó pár szerkezetet.
A kiállitás után Cha-nak el kellett mennie edzésre, én még elugrottam a Grand Place-re, hogy megnézzem a karácsonyi vásárt. A vásár maga nem volt nagy szám (nem is a fő téren volt, hanem 2 sarokkal arrébb), bár a forralt bor szuper volt! A Grand Place-on viszont nagyon kellemes zenéket játszottak és a városházán fényjátékot csináltak. Egész sok ember volt (már nem esett az eső) és nagyon jó hangulat. Ezek után ne mondja nekem senki, hogy Brüsszel szürke és unalmas!