Az elmúlt hetekben többször voltunk Brüsszelben, mindig találunk valami érdekes "kifogást." Nemrég egy ékszerkiállitásra mentünk, ahol az elmúlt 800 év európai uralkodói ékszereiből gyűjtöttek össze nem keveset. Azon kivül, hogy gyönyörű ékszerek voltak, az adott időszak nem kissé kusza európai történelmét is nyomon lehetett valamennyire követni (ki kivel házasodott, a különböző uralkodóházak ezáltal hogy kapcsolódtak össze, stb...). Mindössze 3-4 nagy teremből állt az egész kiállitás, de több mint 3 óra alatt jártuk végig, annyira intenziv volt. Meg persze voltak kisebb nyelvi nehézségek is, amiatt lassabban tudtunk haladni. Cha-val vettünk 1-1 angol nyelvű audio guide-ot, de azon kevesebbet mondtak, mint ami a falakra volt kiirva franciául és flammandul (most olvastam valahol, hogy a flammandot magyarul hollandnak kéne mondani???). Tehát meghallgattuk az angol szöveget, utána lassan átrágtuk magunkat a francia kiiráson és ha valamit nagyon nem értettünk abból, akkor Cha a flammand szövegből megpróbálta kitalálni, hogy miről is van szó pontosan.
Nem messze ettől a kiállitástól van a hangszermúzeum, ami egy gyönyörű Art Deco épületben van. A legfelső szintjén pedig egy étterem, ahonnan az egész városra jó kilátás. Arra gondoltunk, hogy felmegyünk oda estebédelni (fél 6 körül volt...), mivel szép napos idő volt, felhő nélkül. De sajnos 6-kor zárt a konyha, ezért enni már nem lehetett. Az épületet azért meg tudtuk nézni belülről is, amiért már megérte fellépcsőzni 6 emeletet... Az útikönyvemből kinéztünk egy "hagyományos" belga éttermet, ami szintén nem volt messze, úgyhogy átsétáltunk oda, hogy ott vacsorázzunk. Azzal meg az volt a gond, hogy ebéd és vacsora közben bezárt és csak 7-kor nyitott, úgyhogy várnunk kellett egy kicsit. A következő probléma meg akkor derült ki, amikor megnéztük az étlapot. Persze azt valamennyire korábban is tudtuk, hogy a belga konyhában a húsnak milyen fontos szerepe van, de csak itt tudatosult bennünk... Mivel húst még mindig nem eszem, próbáltam olyat keresni az étlapon, amiben az nincs. (Volt egy "black & white pudding" fantázianevű étel, nagy naivan megkérdeztem a pincért, hogy az mi, gondoltam abban biztos nincs hús. Hm, májas-véres hurka volt, úgyhogy kilőve. De a fantázianév nem rossz.) De ilyenből, egy salátát leszámitva, csak kétféle volt: amiben rák volt (mint nemrég kiderült, erre allergiás vagyok...) és csiga. Úgyhogy, Cha-val (aki korábban egyszer evett már csigát) úgy döntöttük, hogy bevállaljuk előételnek! Végtére is, milyen ciki, hogy már egy fél éve itt vagyok és még nem ettem csigát. Különben meg kiváncsi is voltam, hogy milyen. És nagyon kellemesen csalódtam! Egy fokhagymás vajas szószban hoztak ki egy jó nagy adagot, még szerencse, hogy ketten osztoztunk rajta. A csigának nem volt semmi különleges ize és nem volt nagyon rágós sem. Hamar elfogyott. :)
Az Euroliga rájátszásban Valenciával kerültünk össze, ahol sajnos nem sikerült továbbjutnunk. De mivel az itthoni meccsünket megnyertük, kétszer mentünk Valenciába. Az első alkalommal szuper idő volt, 20 fok, napsütés, stb... És mivel egész sok szabadidőnk volt, ami kivételesen nem volt teljesen szétszabdalva edzéssel, videózással, stb, kicsit el tudtam menni a városba mászkálni. A szállodánk mellett volt egy régi folyómeder, amiből már egy jó ideje átterelték a vizet egy másik mederbe. De a régi folyó feletti hidakat meghagyták (van vagy 20 belőlük) és a mederben egy 10 km hosszú parkot alakitottak ki. Tele szökőkutakkal, padokkal, futásra-sétálásra-biciklizésre-stb alkalmas utakkal, van focipálya is. A meccs utáni reggel el is mentem kocogni fél órát, nagyon kellemes volt. A mederben a parkon kivül új épületeket is felhúztak. A szállásunk mellett egy kultúrális központ volt, kissé modern, de a környezetbe jól illő stilusban.
Valamelyik szabadnap, amikor a főzőpartit is csináltuk, este átmentünk Monsba, ahol egy 10 napos filmfesztivál volt. Aznap este többek között egy olasz filmet játszottak, arra ültünk be. Ez a Szerelem kézikönyve (Manuale d'Amore) második része volt. Olaszul, francia felirattal... Az első 5 percből alig értettem valamit, mert ugye csomó hasonló szó van a két nyelvben és nem tudtam elvonatkoztatni az olasz beszédtől. De utána egész érthető volt és a film is jópofa. Gondolom otthon is elkezdik majd vetiteni valamikor (az Olasz Intézetben már adták).
Tegnap Mourenx-ben játszottunk nagyon élvezetes meccset, első félidő végén verekedés, 5 kiállitás (tőlünk csak egy játékost, a másik csapatból négyet), erről részletesebben képekkel majd legközelebb (a sorozatokban is igy szokták csinálni, nem?) :)
2008. február 21., csütörtök
2008. február 2., szombat
:)
Több Márai könyvet is kaptam Karácsonyra (vajon miért...), az egyik egy Márai-idézeteket tartalmazó válogatás. A cime "Szeress egészen mellékesen és szeliden". Összesen 366 idézet, az év minden napjára egy. Egyik nap beleolvasgattam, gondoltam megnézem milyen idézet jutott a szülinapomra. Ime:
"Szeress egészen mellékesen és szeliden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor 'nem történik semmi', él az ember.
Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként.
Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek."
[Kérés]
"Szeress egészen mellékesen és szeliden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor 'nem történik semmi', él az ember.
Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként.
Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek."
[Kérés]
2008. február 1., péntek
Brüsszel 1. rész
Cha keresztanyukája, Cécile, belga és magyar férje van (Zoltán). Cécile egy amatőr zenekarban hegedül, akik havonta egyszer fellépnek egy brüsszeli templomban. Chaval már terveztük egy ideje, hogy elmegyünk egy koncertre, utána pedig ebédelni Cécile-ékhez. Múlt vasárnap mindkettőnknek szabadnapunk volt és pont volt koncert is. Előző este itthon játszottunk a Calais ellen, csak 11 után értem haza, utána még vacsora, stb... Vasárnap reggel pedig fél 7-kor keltem, Monsból mentem vonattal Brüsszelbe. Mondanom sem kell, a 6 óra alvás nekem édes kevés, de gondoltam az ebéd után rögtön hazajövök majd és délután 5 körül már vissza is érek. Erről bővebben pár sorral lejjebb... :)
Mint a koncert elején kiderült, a zenekar 26 éve alakult, csak Bach-ot játszanak (ennek nagyon megörültem!) és az aznapi műsor a BWV 171 újévi kantáta, valamint a BWV 195 házassági ünnepekre irt kantáta volt. Az is kiderült, hogy a BWV 195-ös kantáta volt az utolsó, amit még nem játszottak Bach 194 "eredeti" kantátája közül. Érdekes volt, hogy a koncert bevezetője, amit egyébként Cécile mondott, franciául és angolul hangzott el. Utána megkérdeztük Cécile-t, hogy miért pont ezen a két nyelven és miért nem például flammandul. Mint kiderült, Cécile nem beszél valami jól flammandul, Belgium franciául beszélő vidékéről való. Angolul pedig azért mondta el, mert a hallgatóságban sokan voltak a European Commission-ból. A kantátákat pedig természetesen németül énekelték... A koncert jó volt, bár azért érződött, hogy nem egy profi zenekar.
A koncert után elmentünk Cécile-ékhez Wavre-ba, ami Brüsszeltől nincs messze, kb. 20 km. Zoltán nem volt otthon, mert épp Németországban dolgozik és a sok munka miatt úgy tervezte, hogy nem megy haza a hétvégére, mert nem éri meg 8 órát autózni mindkét irányba. Hármasban ebédeltünk egy jót, ahol sajnos az előételt ki kellett hagynom, mert tele volt rákkal. Ja, most jut eszembe, a múltkor nem irtam a januári kiütés-mizériámról, amiről egy vérvétel segitségével kiderült, hogy ételallergia. Valószinüleg a rákra is allergiás vagyok, meg még jó pár más dologra, de pontosan majd csak a bőrön elvégzett teszt után fog kiderülni. Cha szülinapját utólag ünnepeltük egy fantasztikus gesztenyetortával (a tésztája gesztenyelisztből készült!!!), aminek természetesen megszereztem a receptjét! :)
Ebéd után teáztunk és dumáltunk, Cécile nagyon kedves. Pszichológiát tanult és most cégvezetőknek és más magas beosztású embereknek tart "coaching"-ot. Két éve elkezdett magyarul tanulni. Heti másfél órát tanárhoz jár és egyébként autodidakta módon. Úgy fogja fel, mint az Arzheimer kór elleni gyógyszert. Beszélgettünk kicsit magyarul is, nagyon jól beszél ahhoz képest, hogy csak 2 éve kezdte el tanulni, a szókincse pedig meglepően jó. Felajánlotta, hogy elvisz minket megnezni Waterloo-t, ami tőlük kb fél órányira van. Még nem sötétedett be és a szelet leszámitva egész jó idő volt, úgyhogy nekiindultunk. Van egy mesterséges domb, amihez a földet a Waterloo-i csatában elhunyt katonák özvegyei hordtak össze zsákokban. A tetejéről nagyon jó kilátás van a környékre, ahol egy egész nagy részt védetté nyilvánitottak és semmit nem lehet megváltoztatni rajta. Ez főleg az akkori csatatér területe, ahol most mező van. Van még egy panorámakép egy henger alakú épületben, ahol bemutatják a csatateret és a különböző csapatokat, valamint egy film, amiről sajnos lekéstünk. Az az érdekes, hogy Napóleon veresége ellenére minden róla szól a környéken, egy Wellington Cafét leszámitva. Az angoloknak mondjuk ez joggal nem tetszik, de nem sok mindent tudnak ellene tenni.
Waterloo után kocsikáztunk még a környéken, nagyon kellemes, nyugis hely, ahova egyre többen költöznek ki Brüsszelből. Aztán visszamentünk Cécile-ékhez, mert közben kiderült, hogy Zoltán szombaton elment sielni (73 éves), ahol esett egy elég nagyot, gondolom eltörhetett 1-2 bordája, mert minden mozdulatnál és levegővételnél szúrt az oldala. Ezért vasárnap reggel beült a kocsiba és mégis hazavezetett 8 óra alatt, mert inkább Belgiumban akart elmenni orvoshoz. Azt mondta, hogy vezetés közben nem volt semmi gond, de egyedül már nem tudott kiszállni a kocsiból...
Még gyerekkorában, 4 évesen költözött ki a családjával Belgiumba, aztán egy időre visszamentek Magyarországra. Most már jó ideje Belgiumban él, de volt olyan időszak az életében, amikor 25 év alatt 27-szer költözött, nem csak Belgiumon belül... Mivel közben este lett, meg is vacsoráztunk. Érdekesen folyt a beszélgetés, aminek az "alapértelmezett" nyelve angol volt. De Cécile és Zoltán franciául beszélnek egymással, amit Cha és én is megértettünk valamennyire. Néha pedig magyarra váltottunk, amit aztán Cha-nak leforditottunk angolra. Tipikus belga vacsora, csak a flammand helyett magyar...
Végül 8 körül indultunk csak haza, Cécile kivitt egy közeli vonatállomásra Ottignies-ben, onnan elmentem Brüsszelbe, fél óra után volt csatlakozásom Mons-ba, onnan pedig haza kocsival. Este fél 11-re értem haza. Reggel félálomban nem igy terveztem, de megérte egész nap maradni, mert nagyon jól éreztem magam! :)
Mint a koncert elején kiderült, a zenekar 26 éve alakult, csak Bach-ot játszanak (ennek nagyon megörültem!) és az aznapi műsor a BWV 171 újévi kantáta, valamint a BWV 195 házassági ünnepekre irt kantáta volt. Az is kiderült, hogy a BWV 195-ös kantáta volt az utolsó, amit még nem játszottak Bach 194 "eredeti" kantátája közül. Érdekes volt, hogy a koncert bevezetője, amit egyébként Cécile mondott, franciául és angolul hangzott el. Utána megkérdeztük Cécile-t, hogy miért pont ezen a két nyelven és miért nem például flammandul. Mint kiderült, Cécile nem beszél valami jól flammandul, Belgium franciául beszélő vidékéről való. Angolul pedig azért mondta el, mert a hallgatóságban sokan voltak a European Commission-ból. A kantátákat pedig természetesen németül énekelték... A koncert jó volt, bár azért érződött, hogy nem egy profi zenekar.
A koncert után elmentünk Cécile-ékhez Wavre-ba, ami Brüsszeltől nincs messze, kb. 20 km. Zoltán nem volt otthon, mert épp Németországban dolgozik és a sok munka miatt úgy tervezte, hogy nem megy haza a hétvégére, mert nem éri meg 8 órát autózni mindkét irányba. Hármasban ebédeltünk egy jót, ahol sajnos az előételt ki kellett hagynom, mert tele volt rákkal. Ja, most jut eszembe, a múltkor nem irtam a januári kiütés-mizériámról, amiről egy vérvétel segitségével kiderült, hogy ételallergia. Valószinüleg a rákra is allergiás vagyok, meg még jó pár más dologra, de pontosan majd csak a bőrön elvégzett teszt után fog kiderülni. Cha szülinapját utólag ünnepeltük egy fantasztikus gesztenyetortával (a tésztája gesztenyelisztből készült!!!), aminek természetesen megszereztem a receptjét! :)
Ebéd után teáztunk és dumáltunk, Cécile nagyon kedves. Pszichológiát tanult és most cégvezetőknek és más magas beosztású embereknek tart "coaching"-ot. Két éve elkezdett magyarul tanulni. Heti másfél órát tanárhoz jár és egyébként autodidakta módon. Úgy fogja fel, mint az Arzheimer kór elleni gyógyszert. Beszélgettünk kicsit magyarul is, nagyon jól beszél ahhoz képest, hogy csak 2 éve kezdte el tanulni, a szókincse pedig meglepően jó. Felajánlotta, hogy elvisz minket megnezni Waterloo-t, ami tőlük kb fél órányira van. Még nem sötétedett be és a szelet leszámitva egész jó idő volt, úgyhogy nekiindultunk. Van egy mesterséges domb, amihez a földet a Waterloo-i csatában elhunyt katonák özvegyei hordtak össze zsákokban. A tetejéről nagyon jó kilátás van a környékre, ahol egy egész nagy részt védetté nyilvánitottak és semmit nem lehet megváltoztatni rajta. Ez főleg az akkori csatatér területe, ahol most mező van. Van még egy panorámakép egy henger alakú épületben, ahol bemutatják a csatateret és a különböző csapatokat, valamint egy film, amiről sajnos lekéstünk. Az az érdekes, hogy Napóleon veresége ellenére minden róla szól a környéken, egy Wellington Cafét leszámitva. Az angoloknak mondjuk ez joggal nem tetszik, de nem sok mindent tudnak ellene tenni.
Waterloo után kocsikáztunk még a környéken, nagyon kellemes, nyugis hely, ahova egyre többen költöznek ki Brüsszelből. Aztán visszamentünk Cécile-ékhez, mert közben kiderült, hogy Zoltán szombaton elment sielni (73 éves), ahol esett egy elég nagyot, gondolom eltörhetett 1-2 bordája, mert minden mozdulatnál és levegővételnél szúrt az oldala. Ezért vasárnap reggel beült a kocsiba és mégis hazavezetett 8 óra alatt, mert inkább Belgiumban akart elmenni orvoshoz. Azt mondta, hogy vezetés közben nem volt semmi gond, de egyedül már nem tudott kiszállni a kocsiból...
Még gyerekkorában, 4 évesen költözött ki a családjával Belgiumba, aztán egy időre visszamentek Magyarországra. Most már jó ideje Belgiumban él, de volt olyan időszak az életében, amikor 25 év alatt 27-szer költözött, nem csak Belgiumon belül... Mivel közben este lett, meg is vacsoráztunk. Érdekesen folyt a beszélgetés, aminek az "alapértelmezett" nyelve angol volt. De Cécile és Zoltán franciául beszélnek egymással, amit Cha és én is megértettünk valamennyire. Néha pedig magyarra váltottunk, amit aztán Cha-nak leforditottunk angolra. Tipikus belga vacsora, csak a flammand helyett magyar...
Végül 8 körül indultunk csak haza, Cécile kivitt egy közeli vonatállomásra Ottignies-ben, onnan elmentem Brüsszelbe, fél óra után volt csatlakozásom Mons-ba, onnan pedig haza kocsival. Este fél 11-re értem haza. Reggel félálomban nem igy terveztem, de megérte egész nap maradni, mert nagyon jól éreztem magam! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)